I. Az őstörténet

Az özönvíz

Hanganyag:

01. Bevezetés / Az őstörténet (1 Móz 1-11)

Az özönvíz időpontja

Ha a nemzetségtáblázatban (1Móz 5., 11. fej.) található életkorokat (a mindenkori első utód születésekor!) a teremtéstől kezdődően összeadjuk, ennek eredményeként 1656 esztendőt kapunk az özönvíz bekövetkezéséig.¹

Az özönvizet szükségessé tevő állapotok

Az özönvíz kapcsán felmerülő legsúlyosabb kérdés: mi indokolhatta, ill. indokolhatta-e bármi is az egész emberiség eltörlését úgy, hogy Isten mindössze 8 embert ítélt túlélésre alkalmasnak? A választ 1Móz 6,5 és 12-13. verseiben találjuk:

„És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz? Tekintett azért Isten a földre, és ímé meg volt romolva, mert minden test megrontotta az ő útját a földön. Mondta azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.”

Tehát a romlás az egymást követő emberi nemzedékekben (részben a genetikus átöröklés, részben a negatív minta követése révén)

- egyetemessé vált (1Móz 4,19. 23 verseiből kiderül, hogy Kain leszármazottai között igen gyorsan elterjedt a többnejűség, és ismétlődött a gyilkosság),

- gyökerekig ható volt (l. a „szív gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz”),²

- az „erőszakosság teljessé válása” révén előbb-utóbb a teljes önpusztítás fenyegette az emberiséget - beleértve azokat az igazakat és ártatlanokat is, akiket így Isten a vízözöntől megkímélt.³

Isten mentő szándéka

Isten a teremtés és az özönvíz között eltelt 1656 évben sem hagyta bizonytalanságban Ádám és Éva utódait a földi élet igazi célját illetően. Az évszázadok folyamán egyre sötétülő emberi történelemben az ún. „hívő maradék”, Séth, Énokh, Noé és társaik mutatták be és képviselték az igazságot, az élet törvényét.
Az ősvilág azonban elutasította Isten életrendjét. Létét nem tagadták ugyan, de elfordultak tőle (l. Jób 22,17 szövegösszefüggése és a „Távozzál el tőlünk Mindenható!” kijelentést). Az emberi szív az isteni befolyás jelenléte nélkül mind kegyetlenebbé válik, ezért törvényszerű volt, hogy a vízözön előtti világ egyetemesen és személyekre lebontva is elérte azt a pontot, ahonnan már értelmetlen volt változásra, fordulatra számítani.
Isten előre figyelmeztette az embereket a várható következményekre. Noé hosszú évtizedeken keresztül volt az „igazság hirdetője” (2Pét 2,5), de a közelgő istenítélet hírét, az épülő bárka bizonyságát az akkor élő emberek nem vették komolyan.⁴

Mindezeket mérlegelve kimondhatjuk:

1. Isten döntése nem egy kegyetlen, rideg ítélet, hanem szükségszerű, ésszerű, előre megjövendölt közbeavatkozás volt a gonoszság megfékezésére, kifejezetten a Föld és az emberiség érdekében!

2. A menekülés lehetősége is nyitva állt mindenki előtt, aki elfogadta a figyelmeztetést és hajlandó volt megváltoztatni az életét. (Vö. „Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten?” Ezék 18,32)

3. Az arra alkalmasnak bizonyult emberek, a szárazföldi állatok és madarak bárkába mentésével⁵ Isten megteremtette az újrakezdés lehetőségét, megnyújtva ezzel az emberi történelmet, újabb nemzedékeknek adva meg ezzel a választás lehetőségét az élet helyes elvei és ezáltal az örök élet mellett.

A bárka

A bárka méretei figyelemre méltóak voltak: „A Genezis [Mózes első könyve] leírását gyakran éri az a vád, hogy egy ilyen méretű bárka aligha tölthette be az életmentő szerepét. De ha egy könyök 58 cm-nek felel meg (bár lehet, hogy csak 48 cm volt), akkor a bárka 183 m hosszú, 30 m széles és kb. 18,3 m magas lehetett. Ha egy ilyen nagyságú, doboz alakú építményt képzelünk el (és miért ne tehetnénk, amikor különleges rendeltetésről volt szó), annak befogadóképessége elérte a 97 200 köbmétert, ami megfelel kb. 2000 marhaszállító kamionnak (melyek egyenként 18-20 marhát vagy 60-80 sertést vagy 80-100 juhot szállítanak). Ma csak 290 szárazföldi fő fajról tudunk, amelyek nagyobbak a juhnál, 757 fajról, amelyek nagyobbak a patkánynál, de kisebbek a juhnál, valamint 1358 fajról, amelyek kisebbek a patkánynál. Ezekből a fajokból két-két példány kényelmesen elférne a bárkában, sőt még a takarmánynak is bőségesen maradna hely.” (ARCHER: Az ószövetségi bevezetés vizsgálata, 2001, 246.)

Az özönvíz lefolyása

Noé prédikálása végül eredménytelennek bizonyult, csupán nyolctagú családjával ment be végül a bárkába. A Biblia külön említést tesz hitéről, hogy „megintve a még nem látott dolgok felől”, engedelmeskedett (Zsid 11,7).
A figyelmeztetést elutasítók számára utolsó intő jel lehetett az állatok vonulása a bárkába. A hajóba költözés és az esőzés megindulása között eltelt 7 nap (1Móz 7,10) alkalmas volt arra, hogy
- próbára tegye a bárkában lévők hitét,
- bebizonyosodjon, hogy a kívül maradók közül senki sem hajlott a meggondolásra (bebocsátást nem nyerhetett volna, hiszen a bárka ajtaját maga Isten zárta be - 1Móz 7,16).

Szakaszai

1. Az áradás ideje 150 nap:
- 40 napig esett az eső, ekkor emelkedett meg a bárka de a mélység forrásai ezután is táplálták a vizet (1Móz 7,11-12. 17-18). „Ha a mai atmoszféra összes víztartalma lezúdulna a földre, az egész felszínen eloszolva vastagsága csupán 2,5 cm lenne.” (GITT 1996, 114.) A mai viszonyok mellett tehát elképzelhetetlen lenne egy ekkora áradás. Egyedül az szolgálhat magyarázatul, hogy a teremtéstörténet utalásai szerint a légkör telítettebb volt vízzel, mint ma (l. 1Móz 1,6-8), ill. amit a Biblia is állít, hogy a „mélység forrásai” is felfakadtak,⁶ és ezután is táplálták a vizet (1Móz 7,11-12. 17-18).
- 110 napig úszott a bárka a vízen, majd megfeneklett az Ararát hegyén (1Móz 7,24. 8:3)

2. Az apadás ideje 221 nap:
- 74 nap míg a hegycsúcsok megszáradnak (1Móz 8:4-5)
- a víz felszáradásáig 40 nap, +7 nap, +7 nap, +7 nap (1Móz 8:6-10)
- további 57 nap után a föld teljesen száraz (1Móz 8:13-14)

1.1. ábra. Az özönvíz szakaszai

Az özönvíz tehát összesen közel 1 évig tartott, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az élet visszatérése is időt igényelt.

A globális vízözön Biblián kívüli bizonyságai

1. A bibliai történet hitelességét tűnnek alátámasztani azok az özönvíztörténetek, amelyek világszerte a legkülönbözőbb - még teljesen elszigetelt - kultúrákban is fellelhetők.⁷ A termékeny félhold területén általánosan ismert volt a Biblia leírásával több ponton is hasonlóságot mutató özönvíztörténet, l. a sumér, babilóniai, asszír mítoszok. Ugyanez az alapmotívum része volt az egyiptomi, görög, hindu, kínai, hawaii, mexikói, eszkimó, lapp, finn, szibériai, kelta, szudáni, hottentotta, újzélandi maori, ausztráliai bennszülött, tűzföldi és 58 amerikai indián törzs hitvilágának. (ARCHER, 2001, 245.)

2. A Biblia hitelességét igazolni vágyó régészek sokáig keresték a földrétegek között az ún. „özönvízréteget” (pl. l. Wooley: Ur városának feltárásakor), de a mai napig sem találták meg. A bibliakritikusok ezt azzal indokolják, hogy azért nincs vízözönréteg, mert vízözön sem volt. Ha a Biblia özönvízről szóló leírását és az azt követő eseményeket alaposan végigolvassuk, akkor viszont egyértelműen kimondhatjuk, hogy az egész Föld belsejében végigfutó, egységes vízözönréteg megtalálása nem is várható. Hiszen ha az özönvíz során a „mélység forrásai” is felfakadtak, a kőzetlemezek elmozdultak, vándorolni kezdtek, majd a felszíni formák kialakulása nyomán felemelkedtek és lesüllyedtek. Ez a kataklizma a relatív régészeti kormeghatározás alapját, a rétegtant teljes mértékben összezavarta.⁸

3. Az ősvilág anyagi kultúrájáról szinte semmilyen ismeret sem maradt fenn, mivel „alapjukat is elmosta a víz”. (Jób.22,16) A Biblia alapján annyit tudunk, hogy akkoriban a maiaknál fizikailag és szellemileg egyaránt kiválóbb emberek, „óriások” éltek a földön (1Móz 6,4). Technikai tudásuk, gazdagságuk kiemelkedő volt ugyan, de erkölcsi gyengeséggel, gonoszsággal társult (Jób 22,18). Sajnos örökérvényűnek tűnik az igazság, hogy a tudományos-technikai fejlődés nem minden esetben - sőt többnyire nem - párosul magas erkölcsi normákkal.

A globális vízözön Biblián belüli bizonyságai

Értelmetlennek tűnhet a Biblián belül keresni további bizonyságokat, hiszen ugyanabból a forrásból származó kinyilatkoztatásról van szó. Létezik azonban az az ellentmondásos nézet, hogy a Biblia ún. „meseszerű” történeteit egyesek nem fogadják el, míg más részeit - így pl. az Újszövetséget, az evangéliumokat vagy kifejezetten Krisztus szavait - igen. Ezért fontos ebben a vonatkozásban is megbizonyosodni arról, hogy „az írás fel nem bontható” (Ján 13,18), azaz nem lehet egyes részeit külön értelmezni, elvetni, vagy elfogadni, hiszen mondandója, kijelentései szorosan összefüggenek, és egymáshoz kapcsolódnak.

1. Jézus Krisztus úgy hivatkozott az özönvízre és annak tanulságaira, mint történelmi tényre (Mát 24,37-39).
2. Jézus Krisztus egyik legismertebb tanítványa, Péter apostol is hivatkozott Noéra és az özönvízre, a Bibliában olvasható mindkét levelében:

„Mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által.”

„És ha a régi világnak sem kedvezett, de Noét, az igazság hirdetőjét nyolcadmagával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát? Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván, elveszett...” (1Pét 3,20; 2Pét 2,5; 3,5-7)

Tehát aki az özönvíz hitelességében kételkedik, magával Jézus Krisztussal kerül szembe.

Az életrend főbb változásai az özönvíz után

Noé és családja az özönvíz után hálaáldozatot mutattak be Istennek, aki szövetséggel és ígérettel pecsételte meg az újonnan induló emberi történelem iránti jóindulatát. Ekkor hangzottak el a megváltozott életrenddel kapcsolatos kijelentések és rendelkezések is:

1. Az évszakok megjelenése (8,22)
2. A szivárvány, mint az Istennel kötött szövetség jelképe - a „nem lesz újabb özönvíz” ígérete (9,13)
3. Az étrend kibővülése (9,3)
4. Az állatok félelme az embertől (9,2)
5. Az igazságszolgáltatás
1Móz 9,6 szerint, aki ezentúl emberi életet olt ki, azt az emberek kötelesek halállal büntetni - nincs helye az Istenre várásnak. Innen származtathatjuk a közigazgatás, a polgári hatalom, állam, mint intézmény születését. (L. Pál apostol szavait: „Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak.” Róm 13,3)
Indokolt felvetni a kérdést, hogy korábban miért szavatolta Isten Kain élethez való jogát, annak ellenére, hogy gyilkosságot követett el, és vajon milyen megfontolásból rendelkezett az özönvíz után másként?
A válasz kézenfekvő: Isten jól tudta, hogy hova vezet, ha a rosszat büntetlenül hagyják, de mi, emberek - rosszul felfogott irgalmasságtól vezéreltetve - ezt nem hittük volna el, és a mai napig hajlamosak vagyunk felülbírálni. Az özönvíz előtt a gyilkosok büntetlenül hagyása az egész emberiség gyors ütemben történő erkölcsi hanyatlásához, elkorcsosuláshoz és pusztuláshoz vezetett. E tapasztalat után Isten joggal várhatta el, hogy az emberiség okul, belátja és elfogadja az igazságszolgáltatás szükségességét.
6. Az életkorok drasztikus csökkenése (l. nemzetségtáblázatok).
7. A földfelszín átrendeződése: kontinensek, hegyek, völgyek, tengerek, vízrajz kialakulása
(Zsolt 104,6-9).

 

¹ A teremtéshez viszonyított időszámítást „a. m.” („A. M.”)-mel jelöljük a „Kr. u.”-hoz hasonlóan. Jelentése: „anno mundi”, azaz a világ [fennállásának] ennyiedik évében.

² A szív itt a tettek gyökere és mozgatórugója értelmében szerepel.

³ Hogy mennyire valószerű az emberiség önpusztításának veszélye, mi sem mutatja jobban, mint korunk, a XX-XXI. század kiterjedt háborúi, és a modern kor atomháborús félelme, amely nem is olyan régen még az egész emberiség pusztulását és a Föld megsemmisülését vetítette előre.

⁴ Kreacionista tudósok szerint a vízözön előtti világ éghajlati-természeti viszonyai meglehetősen eltértek a ma megszokottól. A földet egyenletes páraburok vette körül (1Móz 1,6-7; 2,6), és ennek következtében nem voltak esők, évszakok, szélsőséges időjárási viszonyok. Feltehetően a kiegyensúlyozott klímával is kapcsolatba hozható az őstörténet idején élt emberek igen magas átlagéletkora, és későbbi nemzedékekben is meg-megjelenő rendkívüli termete. („Az óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is...” 1Móz 6,4, l. Anák fiai, Góliát, 5Móz 9,2; 1Sám 17. fej.). Ezen a háttéren Noé prédikálása egy esetleges özönvízről, mint isteni ítéletről, egyszerűen hihetetlennek és nevetségesnek tűnhetett.

⁵ A tiszta és tisztátalan állatok begyűjtésének szempontjait fentebb tárgyaltuk.

⁶ Minden bizonnyal a földkéreg alól. Ez egyben arra is utal, hogy a kőzetlemezek széttöredeztek, elmozdultak, átrendeződtek. Ezért ez a katasztrófa sokkal nagyobb volt, mint bármelyik, ami napjainkig valaha is érte a Földet.

⁷ A vízözön-történetek mindmáig legteljesebb gyűjteménye: James Frazer: Folklore in the Old Testament, 1. Vol. 1918

⁸ A felborult rétegtan miatt kerülhetnek elő olyan - a hagyományos régészeti kronológiában értelmezhetetlen - leletek, például egy Homo sapiens-csontváz több méter vastag mészkőréteg alatt fekszik, így arra a korra keltezhető, amikor az evolúció szerint ember még nem is volt a Földön; vagy az a megmagyarázhatatlan természeti jelenség, amikor a földrétegek „fejjel lefelé”, vagyis a normálishoz viszonyítva megfordítva követik egymást.

Kain és Ábel

<<<

Fel

>>>

A bábeli torony építése