Bevezetés


Hallgatás Letöltés Hanganyag: 01. Bevezetés / Az őstörténet (1 Móz 1-11)


A tantárgy célkitűzései

A megváltás története tantárgy a Biblia mondandóját, a benne foglalt eseményeket, történeteket a történeti összefüggésekben közelíti meg. Célja a bibliai történelem áttekintése a történelmi, régészeti, kortörténeti adatok ismertetésével, a lelki összefüggések feltárásával és rendszerezésével, valamint a fellelhető tanulságok megállapításával, mindvégig nagy hangsúlyt fektetve Isten Ó-és Újszövetségben egyaránt megnyilvánuló megváltási tervére.


A jegyzet célkitűzései

A jegyzet felépítése a Biblia természetes tartalmi tagolását követi, ezért egyes fejezetei a terjedelmüket tekintve erősen eltérnek egymástól.

Az egyes szakaszok célja, hogy átfogó képet, áttekintést nyújtsanak, és emellett az említésre méltó részleteket, tanulságokat külön is kiemeljék. A történelmi háttér, az adott korszakkal, eseménnyel, a szereplőkkel kapcsolatban ismertté vált régészeti eredmények, valamint a gyakran felmerülő, jellegzetes kérdésekre adható válaszok is ismertetésre kerülnek.

A megváltás története fogalom meghatározása

A megváltás fogalma a Bibliában

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén tiérettetek.” (1Pét 1,18-20)

A „megváltás” kifejezés a kereszténység története során szorosan összekapcsolódott annak biblikus jelentésével, azaz Isten Fiának bűnösökért vállalt helyettes áldozatával.

Az ókor, a bibliai korok embere számára azonban volt egy elsődleges, a mindennapokból ismert jelentése, amelynek révén sokkal mélyebb értelmet tulajdoníthatott a fogalom bibliai jelentéstartalmának, mint a későbbi nemzedékek.

Az ókori rabszolgatartó társadalmakban emberek tömegei éltek teljes jogfosztottságban, kiszolgáltatottan, mintegy „beszélő szerszám”-ként. Ezeknek az embertömegeknek a helyzete teljesen reménytelen volt: elvesztették önrendelkezési jogukat, mások tulajdonát képezték, amin csak akkor tudtak változtatni, ha visszavásárolták szabadságukat. Ez azonban az akkori gazdasági-jogi viszonyokat tekintve szinte lehetetlen volt, mert mindenük gazdájuk tulajdonát képezte. Helyzetük olyan csapdát jelentett, amelyből nem volt kiút, és a segítség csak kívülről jöhetett!

Ezt a nagyon kifejező képet alkalmazza a Biblia annak a kilátástalan állapotnak az érzékeltetésére, amelybe a rossz minden embert, minden bűnelkövetőt taszít. Menthetetlenül a büntetés hatálya alá kerülünk, „a bűn zsoldja a halál” (Róm 6,23), ráadásul a rossz szokásszerűen vésődik be az életünkbe, akaratunkat is megkötözve. „Mindaz, aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek.” (Ján 8,34) Az elkövetett rosszat nem tudjuk jóvátenni. Kiszolgáltatott állapotunkban csak olyan valaki segíthet rajtunk, aki helyünkbe lép, vállalja helyettünk bűnadósságaink és következményei „kifizetését” miközben Ő maga nem tartozik a bűn büntetésének hatálya alá. Tehát - a rabszolgákhoz hasonlóan - itt is csak kívülről jöhet a segítség.

Noha rabságunk erkölcsi jellegű, helyzetünk egyáltalán nem jobb, vagy könnyebb, mint az egykori rabszolgáké volt. Ugyanúgy nem vagyunk a magunk és akaratunk urai, sőt még mélyebb a megkötözöttségünk, mivel természetünkből, jellemünkből, azaz belülről fakad (Ján 8,34; Róm 7,14; Jer 13,23). Ráadásul mi sokszor nem is vagyunk tudatában elesettségünknek. Kifejezetten jól érezzük magunkat szolgai állapotunkban, a „bűn ideig-óráig való gyönyörűségében” (Zsid 11,25). Mindezt tetézi, hogy Sátán, az ember rabszolgatartója, aki „emberölő volt kezdettől fogva” (Ján 8,44), semmi áron sem hajlandó áldozatát szabadon engedni.

Végiggondolva az ember különleges „rabszolgaságát”, még pontosabban kirajzolódik előttünk Krisztus áldozatának, a megváltás művének nagyszerűsége és értelme.


A megváltási terv fogalma

„Megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát az Ő jókedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak; Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az Ő akaratának tanácsából cselekszik." (Eféz 1,9-11)

(A 10. versben „rend”-nek fordított görög szó: oikonomia = igazgatás, intézkedés, rend, terv.)

A megváltási terv az ember, a Föld és a világmindenség megváltásáért, szabadításáért folyó szüntelen isteni munkálkodás, és az azzal folyton ellenkező sátáni ellenmunka harcának története, ahogyan azt a Szentírás elénk tárja. Az Újszövetség „titok”-nak nevezi, az Ószövetségben a „nagy küzdelem” kifejezést találhatjuk. (Dán 10,1 pontosított fordítása.)

A megváltás művét - az emberi világban megszokottól eltérően - nem a folyton változó körülményekre adott kapkodó válaszok és intézkedések alakítják, hanem Isten előre ismerése alapján lefektetett bölcs elgondolások mentén halad előre, egészen a célba érkezésig.

A megváltási terv célja a bűn teljes megsemmisítése, a Földön élő hívő maradék megszabadítása, megtisztítása, valamint a világmindenség egységének helyreállítása Krisztus áldozata által. A Biblia evangéliuma, vagyis „jó híre” az, hogy az igazság már győzedelmeskedett, gyümölcse hamarosan mindenütt tapasztalhatóvá válik, és a bűn örökre eltűnik majd a teremtett világból.

Az alábbi bibliaversek a megváltási terv egy-egy mozzanatára irányítják a figyelmünket:

1. A megváltási terv dokumentuma

A felsorolt igehelyek arra utalnak, hogy Isten megváltási tervre, az emberi történelemre, sőt az egyéni életekre vonatkozó elgondolásai már jó előre elkészültek, sőt írásba foglaltattak.

„És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.” (Eféz 3,9)

„De megjelentem néked, ami fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály, a ti fejedelmetek.” (Dán 10,21)

„És láttam annak jobb kezében, aki a királyiszékben ült, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.” (Jel 5,1)

2. A szüntelenül folyó „nagy küzdelem” a megváltás története folyamán

A Biblia tanúsága szerint a megváltási terv részeként a jó és gonosz közti „nagy küzdelem” akkor vette kezdetét a Földön - mind egyéni, mind történelmi szinten -, amikor az első emberpár első alkalommal engedett a kísértésnek.

„És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1Móz 3,15, vö. 1Ján 3,8)

3. A hívő maradék fogalma, mint a nagy küzdelem eredménye

„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (Mát 22,14)

„Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.” (Róm 11,5)

Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.” (Jel 14,4/b)

„Mert ha néped, Izráel, számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!” (Ésa 10,22 és Róm 9,27)

Bizonyára megnyugtató volta miatt népszerű az a nézet, hogy Isten így vagy úgy, de mindenkit üdvözít majd, mert nem is tehet másként, hiszen Ő olyan irgalmas. Az univerzális, azaz a mindenkire kiterjedő üdvösség elméletét univerzalizmusnak nevezzük. Ez az elgondolás szöges ellentétben áll a Biblia szemléletével és üzenetével (l. például Ésa 26,10 ), ráadásul fennáll a veszély, hogy ha komolyan vesszük, hamis biztonságérzetbe ringat bennünket.


  <<< Fel >>> I. Az őstörténet