| 1. | Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. |
| 2. | Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem! |
| 3. | Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten! |
| 4. | Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. |
| 5. | Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem? |
| 6. | Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra. |
| 7. | Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet. |
| 8. | Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket! |
| 9. | Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát? |
| 10. | Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten. |
| 11. | Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért. |
| 12. | Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem? |
| 13. | Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; |
| 14. | Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. |
