| 1. | Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. |
| 2. | Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói! |
| 3. | Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény. |
| 4. | Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány. |
| 5. | Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet. |
| 6. | Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül, |
| 7. | A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? |
| 8. | Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. |
| 9. | Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre; |
| 10. | Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört. |
| 11. | De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják. |
| 12. | Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön. |
| 13. | Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. |
| 14. | Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela. |
| 15. | Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. |
| 16. | Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela. |
| 17. | Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége; |
| 18. | Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána. |
| 19. | Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal: |
| 20. | Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. |
| 21. | Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. |
