| 1. | Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. |
| 2. | Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. |
| 3. | Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. |
| 4. | Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. |
| 5. | Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! |
| 6. | Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. |
| 7. | Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; |
| 8. | Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. |
| 9. | Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. |
| 10. | Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. |
| 11. | Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. |
| 12. | Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. |
| 13. | Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. |
| 14. | Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. |
| 15. | Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. |
| 16. | Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. |
| 17. | A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. |
| 18. | Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. |
| 19. | Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: |
| 20. | Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. |
| 21. | Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: |
| 22. | Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. |
| 23. | Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. |
| 24. | Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! |
| 25. | Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? |
| 26. | Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. |
| 27. | Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! |
