| 1. | Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. |
| 2. | A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; |
| 3. | Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. |
| 4. | Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. |
| 5. | Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. |
| 6. | Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! |
| 7. | Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! |
| 8. | Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. |
| 9. | Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. |
| 10. | Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. |
| 11. | Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre. |
| 12. | Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. |
| 13. | Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! |
