| 1. | Dávidé.
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? |
| 2. | Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el. |
| 3. | Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. |
| 4. | Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. |
| 5. | Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. |
| 6. | Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. |
| 7. | Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! |
| 8. | Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! |
| 9. | Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! |
| 10. | Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. |
| 11. | Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. |
| 12. | Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. |
| 13. | Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! |
| 14. | Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. |
