| 1. | Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet! |
| 2. | Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. |
| 3. | Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled. |
| 4. | Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. |
| 5. | Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. |
| 6. | Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. |
| 7. | Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! |
| 8. | Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. |
| 9. | Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. |
| 10. | Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják. |
| 11. | A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. |
| 12. | Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon. |
| 13. | Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. |
| 14. | Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. |
| 15. | Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. |
| 16. | Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. |
| 17. | Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem. |
| 18. | Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. |
| 19. | Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. |
| 20. | Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. |
| 21. | Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. |
| 22. | Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából. |
