| 1. | Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. |
| 2. | Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. |
| 3. | Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! |
| 4. | Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! |
| 5. | Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban. |
| 6. | Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek. |
| 7. | Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. |
| 8. | De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! |
| 9. | Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól! |
| 10. | Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek! |
