| 1. | Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. |
| 2. | A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! |
| 3. | A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja. |
| 4. | Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. |
| 5. | Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat; |
| 6. | Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt. |
| 7. | Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét. |
