| 1. | Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? |
| 2. | A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. |
| 3. | Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. |
| 4. | A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. |
| 5. | Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. |
| 6. | Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. |
| 7. | Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. |
| 8. | Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. |
| 9. | Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. |
| 10. | Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. |
| 11. | Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! |
| 12. | Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! |
| 13. | Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. |
| 14. | Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. |
| 15. | Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. |
| 16. | Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről. |
| 17. | A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel, |
| 18. | Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember. |
