| 1. | Felele pedig Jób, és monda: |
| 2. | Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? |
| 3. | Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? |
| 4. | Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. |
| 5. | Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? |
| 6. | Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. |
| 7. | Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. |
| 8. | Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. |
| 9. | Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. |
| 10. | Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. |
| 11. | Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. |
| 12. | Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. |
| 13. | Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. |
| 14. | Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. |
| 15. | Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. |
| 16. | Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki. |
| 17. | Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. |
| 18. | Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. |
| 19. | Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak. |
| 20. | Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. |
| 21. | Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! |
| 22. | Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? |
| 23. | Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! |
| 24. | Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének! |
| 25. | Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. |
| 26. | És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. |
| 27. | A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem; |
| 28. | Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik. |
| 29. | Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet! |
