Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.