| 1. | Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből. |
| 2. | És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem. |
| 3. | Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én.
Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam.
Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. |
| 4. | Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;
És megszabadulok ellenségeimtől. |
| 5. | Mert halál hullámai vettek engem körül,
Az istentelenség árjai rettentettek engem; |
| 6. | A pokol kötelei vettek körül,
S a halál tőrei estek reám. |
| 7. | Szükségemben az Urat hívtam,
S az én Istenemhez kiáltottam:
És meghallá lakóhelyéről szavamat,
S kiáltásom eljutott füleibe. |
| 8. | Akkor rengett és remegett a föld,
Az égnek fundamentumai inogtak,
És megrendülének, mert haragudott Ő. |
| 9. | Füst szállt fel orrából,
És emésztő tűz szájából,
Izzószén gerjedt belőle. |
| 10. | Lehajtá az eget és leszállt,
És homály volt lábai alatt. |
| 11. | A Khérubon ment és röpült,
És a szelek szárnyain tünt fel. |
| 12. | Sötétségből maga körül sátrakat emelt,
Esőhullást, sürű felhőket. |
| 13. | Az előtte levő fényességből
Izzó szenek gerjedének. |
| 14. | És dörgött az égből az Úr,
És a Magasságos hangot adott. |
| 15. | Ellövé nyilait és szétszórta azokat,
Villámot, és összekeverte azokat. |
| 16. | És meglátszottak a tenger örvényei,
S a világ fundamentumai felszínre kerültek,
Az Úrnak feddésétől,
Orra leheletének fúvásától. |
| 17. | Lenyúlt a magasságból és felvett engem,
S a mélységes vizekből kihúzott engem. |
| 18. | Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem;
Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam. |
| 19. | Reámtörtek nyomorúságom napján,
De az Úr gyámolóm volt nékem. |
| 20. | Tágas helyre vitt ki engem,
Kiragadott, mert jóakaróm nékem. |
| 21. | Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,
Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem. |
| 22. | Mert megőriztem az Úrnak utait,
S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől. |
| 23. | Mert ítéletei mind előttem vannak,
S rendeléseitől nem távoztam el. |
| 24. | Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól. |
| 25. | Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,
Szemei előtt való tisztaságom szerint. |
| 26. | Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. |
| 27. | A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás. |
| 28. | Segítesz a nyomorult népen,
Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. |
| 29. | Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,
S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. |
| 30. | Mert veled harczi seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kőfalon is átugrom. |
| 31. | Az Istennek útja tökéletes;
Az Úrnak beszéde tiszta;
Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak. |
| 32. | Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?
S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? |
| 33. | Isten az én erős kőváram,
Ki vezérli az igaznak útját. |
| 34. | Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,
S magas helyekre állít engem. |
| 35. | Kezeimet harczra tanítja,
Hogy az érczív karjaim által törik el. |
| 36. | Idvességednek paizsát adtad nékem,
S kegyelmed nagygyá tett engem. |
| 37. | Lépéseimet kiszélesítetted alattam.
És bokáim meg nem tántorodtak. |
| 38. | Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket,
Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket. |
| 39. | Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek,
Lábaim alatt hullanak el. |
| 40. | Mert te erővel öveztél fel engem a harczra,
Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak. |
| 41. | Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,
Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én, |
| 42. | Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,
Az Úrhoz, de nem felelt nékik. |
| 43. | Szétmorzsolom őket, mint a föld porát,
Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket. |
| 44. | Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,
Népeknek fejéül tartasz fenn engemet,
Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem. |
| 45. | Idegen fiak hizelkednek nékem,
S egy hallásra engedelmeskednek, |
| 46. | Idegen fiak elcsüggednek,
S váraikból reszketve jőnek elő. |
| 47. | Él az Úr és áldott az én kősziklám.
Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája. |
| 48. | Isten az, ki bosszút áll értem,
S alám hajtja a népeket. |
| 49. | Ki megment engem ellenségeimtől,
Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött,
S az erőszakos embertől megszabadítasz engem. |
| 50. | Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,
S nevednek dícséretet éneklek. |
| 51. | Nagy segítséget ad az ő királyának,
Irgalmasságot cselekszik felkentjével,
Dáviddal és az ő magvával mindörökké! |
