| 1. | Ének; Aszáf zsoltára. |
| 2. | Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! |
| 3. | Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik. |
| 4. | Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek. |
| 5. | Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! |
| 6. | Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: |
| 7. | Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; |
| 8. | A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. |
| 9. | Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela. |
| 10. | Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! |
| 11. | A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek. |
| 12. | Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, |
| 13. | A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! |
| 14. | Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt; |
| 15. | Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. |
| 16. | Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket! |
| 17. | Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet! |
| 18. | Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, |
| 19. | Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön. |
