| 1. | Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. |
| 2. | De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. |
| 3. | Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. |
| 4. | Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. |
| 5. | A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. |
| 6. | Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. |
| 7. | A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. |
| 8. | Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. |
| 9. | Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. |
| 10. | Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; |
| 11. | És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? |
| 12. | Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! |
| 13. | Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; |
| 14. | Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! |
| 15. | Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. |
| 16. | Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. |
| 17. | Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. |
| 18. | Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. |
| 19. | Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. |
| 20. | Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. |
| 21. | Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: |
| 22. | Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. |
| 23. | De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. |
| 24. | Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. |
| 25. | Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! |
| 26. | Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! |
| 27. | Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. |
| 28. | De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. |
