1. | Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! |
2. | Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. |
3. | Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! |
4. | Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. |
5. | Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; |
6. | Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. |
7. | Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! |
8. | Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. |
9. | Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. |
10. | A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk. |
11. | Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? |
12. | Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. |
13. | Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. |
14. | Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. |
15. | Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. |
16. | Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. |
17. | És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá! |