1. | Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. |
2. | Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. |
3. | A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, |
4. | Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. |
5. | Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; |
6. | Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; |
7. | Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. |
8. | Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. |
9. | Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; |
10. | Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; |
11. | Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. |
12. | Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. |
13. | Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. |
14. | Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. |
15. | Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. |
16. | Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: |
17. | Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; |
18. | És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. |
19. | És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? |
20. | Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? |
21. | Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; |
22. | Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, |
23. | És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. |
24. | És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. |
25. | Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, |
26. | Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; |
27. | És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. |
28. | És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. |
29. | Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. |
30. | Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: |
31. | Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá; |
32. | Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. |
33. | Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. |
34. | Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. |
35. | És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; |
36. | És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. |
37. | De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; |
38. | Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. |
39. | Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. |
40. | Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?! |
41. | És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. |
42. | Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; |
43. | Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. |
44. | És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. |
45. | Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. |
46. | Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. |
47. | Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. |
48. | Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. |
49. | Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. |
50. | Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. |
51. | És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. |
52. | Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. |
53. | És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. |
54. | És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. |
55. | És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. |
56. | De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; |
57. | Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. |
58. | Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. |
59. | Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. |
60. | És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; |
61. | Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe. |
62. | És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. |
63. | Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. |
64. | Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. |
65. | Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; |
66. | És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. |
67. | Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; |
68. | Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. |
69. | És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált. |
70. | És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. |
71. | A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét. |
72. | És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel. |