1. | Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. |
2. | Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. |
3. | Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. |
4. | Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. |
5. | És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. |
6. | Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. |
7. | Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. |
8. | Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. |
9. | Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. |
10. | Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. |
11. | Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. |
12. | Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki! |
13. | Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked. |
14. | Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. |
15. | Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket. |
16. | Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. |
17. | Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. |
18. | Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! |