1. | A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. |
2. | Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. |
3. | A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. |
4. | A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. |
5. | A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. |
6. | Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. |
7. | Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. |
8. | Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. |
9. | Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. |
10. | Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. |
11. | Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. |
12. | A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. |
13. | A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. |
14. | Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. |
15. | Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. |
16. | Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. |
17. | De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; |
18. | Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. |
19. | Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. |
20. | Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. |
21. | Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! |
22. | Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat! |