1. | Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; |
2. | Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. |
3. | De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. |
4. | Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. |
5. | Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, |
6. | Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. |
7. | Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. |
8. | Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek, |
9. | Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, |
10. | A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. |
11. | És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. |
12. | Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, |
13. | Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. |
14. | Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. |
15. | Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: |
16. | Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, |
17. | Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. |
18. | A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat. |
19. | Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, |
20. | Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, |
21. | És lévén nagy papunk az Isten háza felett: |
22. | Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, |
23. | És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett, |
24. | És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, |
25. | El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. |
26. | Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, |
27. | Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. |
28. | A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; |
29. | Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? |
30. | Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. |
31. | Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. |
32. | Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, |
33. | Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak. |
34. | Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. |
35. | Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. |
36. | Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. |
37. | Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. |
38. | Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. |
39. | De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. |