| 1. | Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt! |
| 2. | Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr. |
| 3. | Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál. |
| 4. | A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn. |
| 5. | A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut. |
| 6. | A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik. |
| 7. | Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni. |
| 8. | Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz. |
| 9. | Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban. |
| 10. | Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja. |
| 11. | Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt. |
| 12. | Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek. |
| 13. | A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik. |
| 14. | A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást. |
| 15. | Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek. |
| 16. | Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik. |
| 17. | Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag! |
| 18. | Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg. |
| 19. | Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal. |
| 20. | Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt. |
| 21. | A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet. |
| 22. | A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét. |
| 23. | A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól. |
| 24. | A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik. |
| 25. | A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni. |
| 26. | Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát. |
| 27. | Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi. |
| 28. | A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól. |
| 29. | Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát. |
| 30. | Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen. |
| 31. | Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás! |
