1. | Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. |
2. | Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. |
3. | A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; |
4. | Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. |
5. | Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. |
6. | Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! |
7. | Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. |
8. | A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. |
9. | Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. |
10. | Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. |
11. | Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. |
12. | Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. |
13. | Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő. |
14. | Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. |
15. | És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. |
16. | Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. |
17. | Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. |
18. | A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. |
19. | Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. |
20. | És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. |
21. | Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. |
22. | Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. |
23. | Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. |
24. | Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; |
25. | Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. |
26. | Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; |
27. | El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. |
28. | Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. |
29. | Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. |
30. | És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |
31. | Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. |
32. | És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. |
33. | És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. |
34. | Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. |
35. | Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; |
36. | Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. |
37. | Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? |
38. | És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? |
39. | Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? |
40. | És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. |
41. | Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. |
42. | Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; |
43. | Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. |
44. | Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? |
45. | Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. |
46. | És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. |