1. | Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: |
2. | Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; |
3. | És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek. |
4. | Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? |
5. | És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. |
6. | Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. |
7. | Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. |
8. | Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. |
9. | Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket. |
10. | És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. |
11. | És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt. |
12. | Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek. |
13. | És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. |
14. | De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban. |
15. | És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! |
16. | Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. |
17. | Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek? |
18. | Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? |
19. | Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. |
20. | Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. |
21. | És monda nékik: Hogy nem értitek hát? |
22. | Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt. |
23. | Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? |
24. | Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. |
25. | Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent. |
26. | És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban. |
27. | És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? |
28. | Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. |
29. | És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. |
30. | És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle. |
31. | És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. |
32. | És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. |
33. | És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. |
34. | A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. |
35. | Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. |
36. | Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? |
37. | Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? |
38. | Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. |