1. | És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember. |
2. | És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt. |
3. | Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre. |
4. | Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. |
5. | Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. |
6. | Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt. |
7. | Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, |
8. | És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá. |
9. | És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt. |
10. | Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt. |
11. | A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. |
12. | Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék. |
13. | Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének. |
14. | És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, |
15. | És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni: |
16. | Simont, a kinek Péter nevet ada; |
17. | És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai; |
18. | És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont, |
19. | És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt. |
20. | Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének. |
21. | A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van. |
22. | Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. |
23. | Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni? |
24. | És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. |
25. | És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. |
26. | És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. |
27. | Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát. |
28. | Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak: |
29. | De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; |
30. | Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne. |
31. | És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt. |
32. | Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. |
33. | Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? |
34. | Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. |
35. | Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám. |