1. | És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak. |
2. | És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod. |
3. | És erősen vádolják vala őt a főpapok. |
4. | Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! |
5. | Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék. |
6. | Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának. |
7. | Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el. |
8. | És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik. |
9. | Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? |
10. | Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. |
11. | A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik. |
12. | Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok? |
13. | És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt! |
14. | Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt! |
15. | Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék. |
16. | A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot. |
17. | És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére, |
18. | És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! |
19. | És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt. |
20. | Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. |
21. | És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét. |
22. | És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. |
23. | És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el. |
24. | És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. |
25. | Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt. |
26. | Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya. |
27. | Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől. |
28. | És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték. |
29. | Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; |
30. | Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről! |
31. | Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani. |
32. | A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt. |
33. | Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig. |
34. | És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? |
35. | Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja. |
36. | Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt. |
37. | Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. |
38. | És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada. |
39. | Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala! |
40. | Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé, |
41. | A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe. |
42. | És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap, |
43. | Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét. |
44. | Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg? |
45. | És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek. |
46. | Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára. |
47. | Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék. |