1. | Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik. |
2. | És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől. |
3. | Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala; |
4. | És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe. |
5. | És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki; |
6. | Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül. |
7. | Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak; |
8. | És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük. |
9. | Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? |
10. | És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy. |
11. | És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt? |
12. | És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el. |
13. | Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt. |
14. | És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. |
15. | És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék: |
16. | Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. |
17. | És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: |
18. | Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. |
19. | És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. |
20. | Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. |
21. | De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon. |
22. | És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik! |
23. | És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni? |
24. | Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. |
25. | Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. |
26. | De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. |
27. | Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. |
28. | Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; |
29. | Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, |
30. | Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét. |
31. | Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; |
32. | De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. |
33. | Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni! |
34. | És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. |
35. | És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. |
36. | Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. |
37. | Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. |
38. | Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég. |
39. | És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. |
40. | És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. |
41. | És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, |
42. | Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! |
43. | És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. |
44. | És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. |
45. | És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, |
46. | És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. |
47. | És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. |
48. | Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? |
49. | Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? |
50. | És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. |
51. | Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. |
52. | Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? |
53. | Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma. |
54. | Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. |
55. | És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök. |
56. | És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala! |
57. | Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt! |
58. | És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! |
59. | És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is. |
60. | Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas. |
61. | És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. |
62. | És kimenvén Péter, keservesen síra. |
63. | És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt. |
64. | És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere? |
65. | És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt. |
66. | És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe, |
67. | Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: |
68. | De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. |
69. | Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. |
70. | Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! |
71. | Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából. |