<< >>

Jób könyve 9. rész

1. 
Felele pedig Jób, és monda:
2. 
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3. 
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4. 
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5. 
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6. 
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7. 
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8. 
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9. 
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10. 
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11. 
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12. 
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13. 
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14. 
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15. 
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16. 
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17. 
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18. 
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19. 
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20. 
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21. 
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22. 
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23. 
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24. 
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25. 
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26. 
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27. 
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28. 
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29. 
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30. 
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31. 
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32. 
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33. 
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34. 
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35. 
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet