| 1. | Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; |
| 2. | Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? |
| 3. | Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? |
| 4. | Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? |
| 5. | Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? |
| 6. | Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. |
| 7. | Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. |
| 8. | Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, |
| 9. | A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? |
| 10. | Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. |
| 11. | A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. |
| 12. | Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? |
| 13. | Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? |
| 14. | Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? |
| 15. | Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? |
| 16. | Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? |
| 17. | Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! |
| 18. | És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. |
| 19. | Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; |
| 20. | Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. |
| 21. | De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. |
| 22. | Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? |
| 23. | Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! |
| 24. | Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. |
| 25. | Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; |
| 26. | Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: |
| 27. | Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. |
| 28. | A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. |
| 29. | A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? |
| 30. | A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? |
| 31. | A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. |
| 32. | Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. |
| 33. | Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem. |
| 34. | Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: |
| 35. | A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! |
| 36. | És szóla Jób az Úrnak, és monda: |
| 37. | Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. |
| 38. | Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! |
