1. | No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! |
2. | Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. |
3. | Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. |
4. | Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. |
5. | Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő! |
6. | Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. |
7. | Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. |
8. | Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: |
9. | Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. |
10. | Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! |
11. | Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. |
12. | Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél! |
13. | Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? |
14. | Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! |
15. | Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; |
16. | Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. |
17. | Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. |
18. | Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. |
19. | Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. |
20. | Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. |
21. | Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. |
22. | És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. |
23. | Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; |
24. | És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! |
25. | Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. |
26. | Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. |
27. | Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; |
28. | Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. |
29. | Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, |
30. | Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. |
31. | Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! |
32. | Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. |
33. | Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre! |