| 1. | Felele pedig Jób, és monda: |
| 2. | Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! |
| 3. | Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? |
| 4. | Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; |
| 5. | Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat. |
| 6. | Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? |
| 7. | Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. |
| 8. | Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. |
| 9. | Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. |
| 10. | Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem. |
| 11. | Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. |
| 12. | Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának. |
| 13. | Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. |
| 14. | Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. |
| 15. | Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. |
| 16. | Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt; |
| 17. | Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. |
| 18. | Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára! |
| 19. | Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! |
| 20. | Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, |
| 21. | Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. |
| 22. | Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. |
| 23. | Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. |
