<< >>

Jób könyve 11. rész

1. 
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2. 
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3. 
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4. 
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5. 
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6. 
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7. 
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8. 
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
9. 
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10. 
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11. 
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12. 
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13. 
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14. 
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15. 
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16. 
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17. 
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18. 
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19. 
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20. 
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet