1. | Felele a Naamából való Czófár, és monda: |
2. | A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza? |
3. | Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?! |
4. | Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. |
5. | De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! |
6. | És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből. |
7. | Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? |
8. | Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? |
9. | Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. |
10. | Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? |
11. | Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! |
12. | És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. |
13. | Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; |
14. | Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; |
15. | Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; |
16. | Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. |
17. | Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel. |
18. | Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. |
19. | Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked. |
20. | De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése! |