1. | Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. |
2. | És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken. |
3. | Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. |
4. | Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe. |
5. | Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? |
6. | Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. |
7. | Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. |
8. | Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: |
9. | Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? |
10. | Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren. |
11. | Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. |
12. | A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen. |
13. | Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után. |
14. | Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra. |
15. | Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre. |
16. | Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez, |
17. | És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus. |
18. | És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. |
19. | Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének. |
20. | Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! |
21. | Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének. |
22. | Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el, |
23. | De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr: |
24. | Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust. |
25. | És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? |
26. | Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. |
27. | Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. |
28. | Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? |
29. | Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött. |
30. | Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? |
31. | A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. |
32. | Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. |
33. | Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. |
34. | Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! |
35. | Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. |
36. | De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. |
37. | Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. |
38. | Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem. |
39. | Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. |
40. | Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. |
41. | Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá. |
42. | És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? |
43. | Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között! |
44. | Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. |
45. | Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. |
46. | Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát. |
47. | Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak. |
48. | Én vagyok az életnek kenyere. |
49. | A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. |
50. | Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. |
51. | Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. |
52. | Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? |
53. | Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. |
54. | A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. |
55. | Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. |
56. | A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. |
57. | A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam. |
58. | Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. |
59. | Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban. |
60. | Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? |
61. | Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? |
62. | Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?! |
63. | A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. |
64. | De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. |
65. | És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. |
66. | Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. |
67. | Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? |
68. | Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. |
69. | És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. |
70. | Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög. |
71. | Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül. |