1. | Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból. |
2. | Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele. |
3. | Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. |
4. | Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala: |
5. | Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? |
6. | Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. |
7. | Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. |
8. | Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. |
9. | A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból. |
10. | A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék; |
11. | Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban. |
12. | Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, |
13. | Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! |
14. | Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: |
15. | Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. |
16. | Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele. |
17. | A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. |
18. | Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. |
19. | Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy. |
20. | Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: |
21. | Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. |
22. | Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. |
23. | Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. |
24. | Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. |
25. | A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. |
26. | A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. |
27. | Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. |
28. | Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. |
29. | A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. |
30. | Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. |
31. | Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: |
32. | És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. |
33. | Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. |
34. | Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? |
35. | Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. |
36. | Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. |
37. | És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: |
38. | Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? |
39. | Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: |
40. | Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. |
41. | Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. |
42. | Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: |
43. | Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. |
44. | Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. |
45. | És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem. |
46. | Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. |
47. | És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. |
48. | A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. |
49. | Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. |
50. | És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem. |