1. | Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint. |
2. | Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről! |
3. | Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld. |
4. | Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke. |
5. | Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad. |
6. | Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók! |
7. | Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai! |
8. | A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? |
9. | Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt. |
10. | Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait. |
11. | A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától. |
12. | Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket. |
13. | Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela! |
14. | Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt. |
15. | Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait. |
16. | Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. |
17. | Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. |
18. | De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben. |
19. | Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel. |