|
Énekek Éneke 7. rész
1. | Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve. |
2. | A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve. |
3. | A te két emlőd, mint két őzike, a vadkecskének kettős fiai. |
4. | A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé. |
5. | A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által! |
6. | Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt! |
7. | Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez. |
8. | Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának. |
9. | És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait. |
10. | Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő! |
11. | No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban. |
12. | Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled. |
13. | A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam! |
|
|