|
Énekek Éneke 2. rész
1. | Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma. |
2. | Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. |
3. | Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. |
4. | Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme. |
5. | Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek. |
6. | Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem. |
7. | Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja. |
8. | Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon! |
9. | Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül, |
10. | Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. |
11. | Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment. |
12. | Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. |
13. | A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám! |
14. | Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes! |
15. | Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak. |
16. | Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet. |
17. | Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein. |
|
|