1. | És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. |
2. | Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. |
3. | Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? |
4. | És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, |
5. | Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. |
6. | Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. |
7. | Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. |
8. | Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. |
9. | Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. |
10. | És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. |
11. | És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. |
12. | És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. |
13. | De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. |
14. | És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. |
15. | Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): |
16. | Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; |
17. | A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; |
18. | És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. |
19. | Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. |
20. | Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: |
21. | Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. |
22. | És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. |
23. | Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. |
24. | Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. |
25. | Ímé eleve megmondottam néktek. |
26. | Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. |
27. | Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. |
28. | Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. |
29. | Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. |
30. | És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. |
31. | És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. |
32. | A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: |
33. | Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. |
34. | Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek. |
35. | Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. |
36. | Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. |
37. | A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. |
38. | Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. |
39. | És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. |
40. | Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. |
41. | Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. |
42. | Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. |
43. | Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. |
44. | Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. |
45. | Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? |
46. | Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. |
47. | Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. |
48. | Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; |
49. | És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: |
50. | Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, |
51. | És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |