1. | Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
2. | Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására. |
3. | És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé. |
4. | Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei. |
5. | Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felől táboroznak. |
6. | Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására. |
7. | Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, egyszerűen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót. |
8. | A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között. |
9. | És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől. |
10. | A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |
11. | Vala pedig a második esztendőben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról. |
12. | És elindulának Izráel fiai az ő menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában. |
13. | Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint. |
14. | Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia. |
15. | Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia. |
16. | És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia. |
17. | És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói. |
18. | Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia. |
19. | A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia. |
20. | És a Gád fiai törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia. |
21. | Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és amazok felállíták vala a hajlékot, míg ezek oda jutnak vala. |
22. | Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia. |
23. | A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia. |
24. | A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia. |
25. | Utolszor indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia. |
26. | Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia. |
27. | És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia. |
28. | Ilyen vala Izráel fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképen mentek. |
29. | Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felől azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek. |
30. | Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek. |
31. | És monda Mózes: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt. |
32. | És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled. |
33. | Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala ő előttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok. |
34. | És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból. |
35. | Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid. |
36. | Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez. |