1. | Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? |
2. | A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; |
3. | A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. |
4. | Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. |
5. | Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: |
6. | A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. |
7. | Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt: |
8. | Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? |
9. | Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? |
10. | Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. |
11. | Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. |
12. | Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; |
13. | És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. |
14. | De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; |
15. | Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. |
16. | Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. |
17. | Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. |
18. | Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. |