| 1. | Mózes pedig és Izráel vénei parancsot adának a népnek, mondván: Tartsátok meg mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok ma néktek. |
| 2. | És a mely napon általmentek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néktek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be azokat mészszel. |
| 3. | És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden ígéjét, hogy bemehess arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, a tejjel és mézzel folyó földre, a miképen megígérte néked az Úr, a te atyáidnak Istene. |
| 4. | Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mészszel. |
| 5. | És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, a melyeket vassal meg ne faragj. |
| 6. | Ép kövekből építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál azon egészen égőáldozatokat az Úrnak, a te Istenednek. |
| 7. | Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr előtt, a te Istened előtt. |
| 8. | És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan! |
| 9. | És szóla Mózes és a Lévi nemzetségéből való papok az egész Izráelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izráel! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé. |
| 10. | Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az ő parancsolatai és rendelései szerint, a melyeket, én parancsolok ma néked. |
| 11. | És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván: |
| 12. | Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin. |
| 13. | Ezek pedig az átkozásra álljanak fel az Ebál hegyén: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Nafthali. |
| 14. | Szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész Izráel népének felszóval: |
| 15. | Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál, útálatára az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja azt! És feleljen az egész nép és mondja: Ámen! |
| 16. | Átkozott a ki kevésre becsüli az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 17. | Átkozott, a ki elmozdítja az ő felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 18. | Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 19. | Átkozott, a ki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 20. | Átkozott, a ki az ő atyjának feleségével hál, mert feltakarja az ő atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 21. | Átkozott, a ki közösül valamely barommal! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 22. | Átkozott, a ki az ő leánytestvérével hál, az ő atyjának leányával vagy az ő anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 23. | Átkozott, a ki az ő napával hál! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 24. | Átkozott, a ki megöli az ő felebarátját titkon! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 25. | Átkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! És mondja az egész nép: Ámen! |
| 26. | Átkozott, a ki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen! |
