<< >>

Példabeszédek 7. rész

1. 
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2. 
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3. 
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4. 
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5. 
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6. 
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7. 
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8. 
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9. 
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10. 
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11. 
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12. 
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13. 
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14. 
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15. 
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16. 
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17. 
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18. 
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19. 
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20. 
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21. 
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22. 
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23. 
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24. 
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25. 
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26. 
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27. 
Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet