<< >>

Példabeszédek 6. rész

1. 
Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
2. 
Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
3. 
Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4. 
Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
5. 
Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
6. 
Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
7. 
A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8. 
Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
9. 
Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10. 
Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11. 
Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12. 
Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13. 
A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14. 
Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
15. 
Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
16. 
E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:
17. 
A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
18. 
Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19. 
A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
20. 
Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21. 
Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
22. 
Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23. 
Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
24. 
Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.
25. 
Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26. 
Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
27. 
Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28. 
Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29. 
Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30. 
Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
31. 
És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;
32. 
A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33. 
Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.
34. 
Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35. 
Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet