1. | Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. |
2. | Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik. |
3. | Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. |
4. | És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. |
5. | A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű. |
6. | Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van. |
7. | Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját. |
8. | A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják. |
9. | A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos. |
10. | Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd. |
11. | Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! |
12. | Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet. |
13. | Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek. |
14. | Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész! |
15. | Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát! |
16. | Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek. |
17. | Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved, |
18. | Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád. |
19. | Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre; |
20. | Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik. |
21. | Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél. |
22. | Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja? |
23. | Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó. |
24. | A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek. |
25. | A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok! |
26. | Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel. |
27. | Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat. |
28. | Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal? |
29. | Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint. |
30. | A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett. |
31. | És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala. |
32. | Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból: |
33. | Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, |
34. | És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú. |