<< >>

Példabeszédek 12. rész

1. 
A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.
2. 
Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
3. 
A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.
4. 
Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
5. 
Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
6. 
Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
7. 
Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.
8. 
Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.
9. 
Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
10. 
A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
11. 
Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
12. 
Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
13. 
Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
14. 
A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
15. 
A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
16. 
A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
17. 
Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
18. 
Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
19. 
Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
20. 
Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
21. 
Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.
22. 
Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
23. 
A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.
24. 
A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
25. 
Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.
26. 
Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
27. 
Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet