1. | Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. |
2. | Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. |
3. | Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; |
4. | Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt; |
5. | Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró. |
6. | Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. |
7. | Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett. |
8. | Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. |
9. | És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. |
10. | És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. |
11. | Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. |
12. | Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. |
13. | Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. |
14. | Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból; |
15. | Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. |
16. | Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok. |
17. | Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. |
18. | Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. |
19. | Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. |
20. | Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! |
21. | Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela. |