1. | Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! |
2. | Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned. |
3. | Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! |
4. | Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet. |
5. | Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak. |
6. | Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! |
7. | Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. |
8. | Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! |
9. | Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. |
10. | Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül! |
11. | Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet. |
12. | Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! |
13. | Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. |
14. | Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged. |
15. | De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú! |
16. | Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! |
17. | Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem. |