1. | Ének; Aszáf zsoltára. |
2. | Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! |
3. | Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik. |
4. | Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek. |
5. | Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! |
6. | Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: |
7. | Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; |
8. | A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. |
9. | Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela. |
10. | Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! |
11. | A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek. |
12. | Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, |
13. | A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! |
14. | Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt; |
15. | Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. |
16. | Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket! |
17. | Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet! |
18. | Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, |
19. | Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön. |