Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!

Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!