| 1. | Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. |
| 2. | A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. |
| 3. | Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. |
| 4. | Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! |
| 5. | Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! |
| 6. | Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. |
| 7. | Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam. |
| 8. | Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. |
| 9. | Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! |
| 10. | Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak, |
| 11. | Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa. |
| 12. | Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! |
| 13. | Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! |
| 14. | Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. |
| 15. | Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom. |
| 16. | Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem! |
| 17. | Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. |
| 18. | Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. |
| 19. | Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! |
| 20. | A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. |
| 21. | Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. |
| 22. | Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! |
| 23. | Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál. |
| 24. | Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek. |
